4.rész

Sziasztok :)
Köszönöm  a feliratkozást :) Jó olvasást ;) Komizni és feliratkozni szabad :)








Megfordultam és egy idősebb férfival találtam szemben magam. Komoly tekintettel méregetett.
-Te vagy Alison? Igazam van?-kérdezte.
-Nem mindegy magának?-mndtam miközben szemeimből a könnyek folytak.-Ki maga egyáltalán?
-Mr. Parker vagyok. Luke főnöke.-jött közelebb hozzám.-De válaszolj a kérdésemre ! -húzott fel a hajamnál fogva.
-Én vagyok Alison. -sírtam-Mit akar maga tőlem?
-Tőled éppenséggel semmit.-fogta meg erőteljesen csuklómat-De Luke tartozik nekem.A fogadást elveszítette.Szóval vagy te halsz meg ,vagy ő.-sorolta a lehetőségeket.
-Inkább én,mint ő.-sziszegtem fogaim között.
-Te döntésed.-suttogta.Pár percig csak álltunk egy helyben,néma csendben. Hallottam minden llegzet vételét,majd egy hirtelen mozdulattal ellökött magától.Nagy erővel csapódtam a konyhaszekrénynek.  A földre zuhantam. Testem a félelemtől remegett.Nem akartam még meghalni,de Luke mindig megvédett. Most nekem kell őt.Próbáltam felállni,de segítettek.Vagy mégsem? Elkezdett húzi maga után.Nem tudam megszólalni,mivel már alig voltam magamnál.Szemeimet egy pillanatra lehunytam, és próbáltam erőt meríteni. Pár pillanatig csak így húzott maga után a földön,amikor kinyitottam szemeim. Fejemet megemelve haraptam bele kezébe.
-Mi a franc!-kiálltott fel és kezét felkapta. Éltem a pillanattal,így gyorsan felugrottam és szaladni kezdtem.A szekrényekben tárolom a fegyvereket,amiket nem használok.Amint beértem,máris kutakodni kezdtem.A második fiókban egy pisztolyt találtam,amit rögtön ki is emeltem  helyéről. Visszaindultam a nappaliba,ahol Mr.Parker tartózkodott.A kanapén feküdt.Úgy nézett ki ,mint aki meghalt.Közelbb osntam hozzá és a mellkasát figyeltem. Lélegzett. Már kezdtem magam biztonságban érezni,amikor hason ütött.Hátrálni kezdtem,hogy növeljem a köztünk lévő távolságot.
-Ne közelítsen! -emeltem fel a fegyvert.-Egy rossz lépés,és a pokolba küldöm magát!-mondtam, miközben zihláltan vettem a levegőt.
-Hé kislány! Ne játsz a fegyverrel!-emelte kezét a magasba.Egyáltalán tudod kezelni?-vette viccesre a formát.
-Értek hozzá.-válaszoltam flegmán.-Jobban,mint ahogy azt maga hiszi.
-Egy ilyen törékeny lány,ért a nagyfiúk pisztolyához?-nevetett fel gonoszan.
-Én vagyok az Álarcos Nő!-kiabáltam. -Vigyázzon magára Uram!
-Az lehetetlen.-rázta a fejét,mikor az ajtó kicsapódott.Egy ismeretlen alak lépett be a házba.Az ő kezében is puska volt.
-Fel a kezekkel! Jonathan Sparks, magánnyomozó vagyok! -tartotta felénk fegyverét.-Mr.Parker magát kerestem már vagy fél éve.-ment az előbb említett férfihoz. Kezeit hátra fogta, és megbilincselte-Köszönöm Luke-nak,hogy időben szólt nekem.Viszontlátásra!-biccentett felém.
-Viszlát! És köszönöm.-fújtam ki a levegőt.Visszasétáltam Luke-hoz,aki akkor már kezdet ébredezni.
Leültem mellé,és haját kisepertem szeméből.Kezemet övéi köré fontam.Percekig csak ígyültem mellette,amikor teljesen kinyitotta szemét.
-Talán álmodom,vagy tényleg egy angyal fogja a kezem?-kérdezte egy édes mosoly kíséretében.
-Egyik sem. Ébren vagy.-mosolyogtam rá.miközben szemem könnybe lábadt.
-Reménykedtem abban,hogy nem jössz ma még haza.-simított végig arcomon.
-Én mentettelek meg.-mondtam neki.
-Köszönöm. -ült fel,hogy velem szembe kerülhessen.Egy tincsemet a fülem mögé tűrt.Arcomat fürkészte.-Ez mi itt?-érintette meg a szám szélét.
-Biztos csak felrepedt.-motyogtam.
-De akkor is ! Csinált még valamit neked az a szemét?
-Csak a szekrényhez vágott,de az semmiség.-erőltettem mosolyt arcomra.
-Ne legyél már ennyire hülye!-vágott komoly fejet.-Meg kellett volna védenem téged.
-De ez most fordítva sült el.-nyújtottam rá nyelvem.
-Te még a komoly pillanatokat is elrontod?-nevetett fel édesen.
-Hát ilyen vagyok.-rántottam meg vállam.Mosolygott, és csak engem nézett. Kezdtem kínosan érezni magam,amikor végre megszólalt.
-Szeretlek.
-Én is téged.-amint ezt kimondtam ,apró puszit nyomott arcomra,majd magához ölelt.Szorosan fogott magához, és közben dúdolgatott.
-Gyere!-engedett el.-Menjünk aludni.-fogta meg a kezem,és felhúzott a földről,miután már ő is állt.Lassan felballagtunk a lépcsőn,és a szobájába tértünk be.Befeküdtem az ágyba, ő pedig utánnam.Betakart minket, és karját csípőmre helyezte,így húzva közelebb magához.
-Álmodj szépeket!-suttogta fülembe.
-Te is.-válaszoltam neki. Szemeimet lehunytam, és már az álmok világába léptem.

3.rész

Sziasztok :) Először is: köszönöm a komikat és a feliratkozást :) Másodszor: Megérkezett a 3.rész. Remélem tetszeni fog. Komizni és feliratkozni szabad :)) Jó olvasást :*



Reggel a nap fényei keltettek. Nem nyitottam ki a szememet,hanem a tegnap estére próbáltam emlékezni.Csak az rémlett,hogy eljöttem otthonról és Ash elvitt egy buliba.Innentől képszakadás. Finom illatok csapták meg orromat. Biztos Luke reggelit készít nekem. Kinyitottam szemeimet, amikor egy ismeretlen szobában ébredtem.Felültem az ágyon, és egy gyönyörűen berendezett zugban voltam. A fehér falakon képek lógtak. Csontfehér bútorok sorakoztak a fal mellett. Felálltam az ágyról, a takarót pedig az ágy másik végébe dobtam. Ekkor vettem észre,hogy csak fehérnemű van rajtam.Felhúztam magamra egy földön hagyott pólót.
Ki vetkőztetett le? Hol vagyok? Ezekkel a kérdésekkel indultam el. Az ajtón kilpéve egy hosszú folyosóra tévedtem,aminek a végén egy lépcső volt. Elballagtam a lépcsőig,majd lesétáltam rajta.Egy nappali közepén találtam magam,ahol egy TV és ülőgarnitúra volt elhelyezve.rajtam.Tovább sétáltam az illatok felé. A konyhába érkeztem ,ahol egy göndör hajú srác sürgött-forgott. Akaratom ellenére is végigmértem, és megállapítottam,hogy jó teste van.
-Khm. Jó reggelt.-köszöntem a srácnak.
-Szia Alison!Kérsz kávét?-mosolygott rám.
-Öhm...Igen Köszönöm.-motyogtam-Megtudhatom,hogyy ki vagyok? És hol vagyok?-érdeklődtem,mivel az égvilágon semmi nem rémlett.
-Harry vagyok.-nyújtotta át a csésze kávémat.-Tegnap este a haverom buliján voltál,és találkoztunk. Utána elálmosodtál,és hazahoztalak magamhoz.
-Értem.-kortyoltam bele,a még meleg kávéba.-És ki öltöztetett le?
-A nővérem.-mondta,miközben a hűtőhöz sétált.Lazán kinyitotta az ajtaját,majd keresgélni kezdett.-Mit kérsz a palacsintádra?
-Válassz te. -kacsintottam rá.-Merre van a fürdő?
-Az emeleten , a folyosó végén .-nézett rám,miközbn elkezdte készíteni a reggelit.
-Rendben. Felmegyek és lezuhanyozom. Utána reggelizhetünk.-mondtam és már indultam is fel az emeletre. Ahogy mondta. A folyosó végén megtaláltam a fürdőszobát.Magamra zártam az ajtót. Fehérneműimet a földre dobtam,majd beálltam a zuhany alá.Megindítottam a melegvizes csapot,és hajamat kezdtem el mosni.A forró víz , jólesően égette a bőröm. Pár percig csak folyattam a vizet,majd elzártam a csapot. Kiszálltam a zuhany alól,és egy törölközőt tekertem magam köré.Alaposan megtörölköztem,és felvettem a ruháimat,amiket megtaláltam.Ahogy kiléptem az ajtón Harryvel  találtam szemben magam.
-Kész a reggeli. Az asztalon van. Jó étvágyat.-hadarta,és már a fürdőben is volt.Végig ballagtam a lépcsőfokokon,és közben már készültem a napi szidásra. Luke ki fog akadni,amiért nem aludtam otthon.De nem az apám. Ő nem irányíthat.,de nem merek vele szembeszállni.Félek tőle.Láttam már idegesnek.A kocsiból néztem végig ahogyan félholtra ver embereket.
-Jó reggelt. Gondolom te vagy Alison.-zökkentett ki egy női hang a gondolataimból. A hang irányába fordultam és egy szép, fiatal lánnyal találtam szembe magam.
-Igen.Én vagyok Alison.-mosolyogtam rá.
-Gemma vagyok,de szólíts csak Gemnek.-nyújtott kezet,amit elfogadtam.-Harry nővére vagyok.-ült le az asztalhoz. Mellette foglaltam helyet.
-Szóval te öltöztettél le.-nevettem.,miközben hozzákezdtem a reggelihez.
-Mondhatni igen.-nevetett már ő is.-Na és mivel foglalkozol?
Ennél aa kérdésnél még az étel is megakadt a torkomon. Sosem kérdezték még meg tőlem.Gyorsan találjak ki valamit.
-Tudod én dadus vagyok egy családnál.-improvizáltam.-Imádom a kis lurkókat.
-Az jó. Én is imádom a gyerekeket. És a családod hol él?
-A szüleim meghaltak, a testvérem él,de nem is ismerem.-miközben ezeket mondtam, szemeimbe könnyek gyűltek. A családom mindig is fájdalmas téma volt nekem. Nem szerettem róla mesélni senkinek. Viszont Gemma jófejnek tűnik.A végén még jó barátnők is leszünk.
Már mosogattunk,mikor Harry jelent meg a konyhában.Mosolya levett a lábamról.
-Alison hazavihetlek?-kérdezte.
-Persze? Mennyi az idő?-érdeklődtem.
-2 óra múlt 10 perccel.-nézett az órájára.
-A francba. Máris késében vagyok! -csaptam a homlokomra.-Induljunk.-adtam két puszit Gemnek,majd kirohantam az ajtón és beültem a kocsiba. Harry is sietett,így rögtön indította a motort.Egész utat néma csendben ültük végig. Az utcánk elején megállt.
-Köszönöm,hogy hazahoztál.Majd találkozunk.-nyomtam egy puszit az arcára.Kipattantam a kocsiból,majd futni kezdtem. A ház előtt megálltam, és mély levegőt vettem.Ahogy közelebb mentem ,észrevettem valamit. Az ajtó résnyire volt nyitva. Óvatosan lépkedtem,majd az ajtót kinyitottam teljesen.A lépcső felé pillantottam.A szívem is kihagyott egy ütemet,amikor megpillantottam Luke-t a földön. Nem volt magánál és az arca véres volt.
-Luke!Luke! Kelj fel!-kiabáltam miközben a vállánál rázogattam.-Ne félj,nem lesz semmi baj.
-Abban én is biztos vagyok.